heavenandhell

meggondolatlan vagyok. hirtelen megragadom a telefont és egyszercsak beszélünk. nem is tudom miről. 5 perc az egész, 5 perc jókedv, amiben a kiváncsiságom azt kutatja benne, hogy vajon lenne-e még közös témánk. hamar kiderül, hogy a nevetésen kivül nem igen van. ez pedig már kevés nekem. kényszerdett sürgősségi eset, és épp ő van kéznél, bár meglehet, nem is őt kellett volna hivnom, nem vele akartam beszélni. egy kis tudatosult pótcselkvés, immár másodjára. nem annyira súlyos mint először, de éppoly meggondolatlan. mert az ösztönöknek ellenállni nagyon nehezen lehet. tudatosult "nem ő kell", de mégis őt hivom, mert aki kell, az nincs.