heavenandhell

egyik mocsok fedi a másikat, aztán a zenétől egy kicsit fájdalmas lesz minden, a fájdalomtól pedig szép. mert fájni igazán csak az ember tud bennünk. ilyeneket gondolok. persze, egyik hazugság fedi a másikat. szóval, egyszerű átfedések ezek, a tisztulás meg olyan messze van, ha van egyáltalán. használhatóvá váltam és eldobhatóvá, és csodálkozom, hogy mennyire hidegen hagy ez az egész. valahol a testemen kivül vagyok, már nem is sejtem hol. a lelkem hiánya néha megijeszt, de soha nem annyira, hogy igazán törődjek is vele. nem a lelkem, hanem érzéseket és ösztönöket vadászok; találok. jogomnak és érdememnek érzek bármit megtenni magammal. azt hiszem, el fog jönni az az idő, amikor meg fogom bánni. de az nem most van. a napok egyre súlyosabbá válnak, a lelkemen és az Istenen kivűl pedig belőlem még mindig hiányzik valami.valaki.