megint a torkomban van. most kerekebb és súlyosabb. elegem van szépiteni a dolgaimat, de valószinű, egy jó ideig ezt teszem még, akarva, akaratlanul. elegem van szépen csomagolni, érzésekhez szavakat keresni és passzintani, elegem van a kutyából belőlem aki megeszi a saját hányadékát és még nem is éhes. csak el akarom orditani magam, úgy és olyan nagyon, hogy soha többé ne legyen visszhangom sehol az égvilágon, sem bennem, sem rajtam kivül, hogy kijöjjön belőlem minden kétely, hogy ne legyek többé szarkasztikus, önelegült , magabiztos fapina és tudjak újra hinni. ahogy régen. de hiányzik belőlem a jó. elvesztettem. és minden amit eddig csináltam, csak még távolabb taszit tőle. vissza kell fordulnom..a jó irányba.