Tisztelt felsőbbrendű főmuftik, állampolgárok és egyebek!

magukhoz szólok, akik ott fenn,az odafennvalókkal foglalkoznak, vagy magukhoz, akik az odalennvalókkal. vádat akarok emelni, perelni akarok, igazságot akarok. mindegy nekem, csak valaki hallja már meg amit kérdezek és válaszoljon nekem. hát megint ki lett velem cseszve? és megint olyan jó, igazi vérprofin? hát mi vagyok én? istenek és poklok bábúja, szinpadi diszmadár, kisérleti nyúl akit belevarázsolnak egy kalapba, olyan, aki létezik is meg nem is?
hát ti istenek, tudjátok meg, hogy sorra cseszitek el a dolgotokat. kurvára elcseszitek!!
legalább szólnátok valamit, csak néha-néha, csak egy szót, csak böknétek a fejetekkel, hogy legalább figyeltek, vagymi. kirakati diszpéldányok! a freskókon legszivesebben bajuszt és kukit rajzolnék nektek, oszt nézhetnétek! hát a mai világban már senki nem csinálja a dolgát? sem ember, sem isten? nem akartok már jót adni? egy kicsike kis nudli áldást legalább, hadd ne mondjam ajándékot.végignézitek, ahogy orrvérzésig kikinlódok magamból valamit, hogy érdemessé váljak, aztán fityiszt mutattok, mi? hát miféle népség, miféle istenek? adok én nektek fityiszt! adok én nektek oltárt, adok én nektek áldozatot! hallottatok már arról, hogy adok-kapok? he? pld. odaadom a lelkem, adsz cserébe boldogságot. vagy: odaadom az erőmet,adsz cserébe földi paradicsomot.de, például, azért is adhanátok, mert nektek baromi sok van és úgysem tudtok vele mit kezdeni. de mégsem adjátok. önző dögök! csak lebegtetitek az orrom előtt, aztán ha uncsi a játékotok, a nyakam köré tekeritek és úgy jojóztok velem. mi a francért nem végzitek a dolgotokat? titeket miért nem büntet senki?
ehh, nektek ember hiába beszél. jöttök ti még az én templomomba.