csak keringünk itt legbelül, én és te, te és én. mindig minimum ketten vagyunk. bele lehet borzongani a csendbe, nem?de! rendezném a gondolatokat az uszodatető acélszerekezete szerint, párhuzamosan és merőlegesen, fölaggatni oda mindent és kiüresedni. úgy istenigazából. de a titkok önállóan élnek bennem, mondhatni a titkok titokban vannak, elbújnak egy-egy repedésben, egy-egy agysejt mögött, észvesztően szélsőségesek, minden ablakot befelé nyitnak. igy élünk mi, kettecskén, kettős életet. és ilyenkor a megoldás általában drasztikus.
2008.06.15. 13:59
tiszta (v)ésszel előre
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.