heavenandhell

ráncosodnak a szavak, pettyhüdten hordozzák magukon a régi súlyokat. kiöregednek lassan belőlem, kiköltöznek innen, és várom, hogy velük együtt, te is eltűnj végre az életemből.

meggondolatlan vagyok. hirtelen megragadom a telefont és egyszercsak beszélünk. nem is tudom miről. 5 perc az egész, 5 perc jókedv, amiben a kiváncsiságom azt kutatja benne, hogy vajon lenne-e még közös témánk. hamar kiderül, hogy a nevetésen kivül nem igen van. ez pedig már kevés nekem. kényszerdett sürgősségi eset, és épp ő van kéznél, bár meglehet, nem is őt kellett volna hivnom, nem vele akartam beszélni. egy kis tudatosult pótcselkvés, immár másodjára. nem annyira súlyos mint először, de éppoly meggondolatlan. mert az ösztönöknek ellenállni nagyon nehezen lehet. tudatosult "nem ő kell", de mégis őt hivom, mert aki kell, az nincs.

körbefon a viz mint egy hideg bársony. kimosom a fejemet, kifertőtlenitem a gondolatokat, amennyire lehet. egy aprócska kegyelem, egy aprócsak akarat és öntisztulás hiányzik . még mindig.

rossz ez igy, hogy vadászod a lelkem.