..amolyan kolonc a nyakon, gombóc a torokban, rothadó bűzös szemét között levő igazgyöngy, rámnőtt vadhús ami már nem is fáj, csak mindig viszket, ezért időnként véresre kell vakarni, és mindig irni kell róla, mert mindig van mit, mert máshol és másképp viszket, mert egyrészt már könnyű, mert másrészt múlhatatlanul próbálok szabadulni tőle, és mert harmadrészt pedig jó talaj az önsajnálatnak, de mégsem a legjobb, mert azonnal észreveszem. mégis ezt teszem, mert még mindig van, létezik, minden erőfeszités ellenére, meg kell tanulni élni vele-mert ilyen a sors(?), meg kell tanulnom szebben irnom róla. próbálom. próbálom. próbálom - most is.
aludni és úszni akarok. úszni és aludni.
aludni és úszni akarok. úszni és aludni.
