cetlikre kéne irni mindent, gondosan titkolni, rejteni, hagyni megsárgulni, majd sok-sok évek múltán elővenni, és az unokáknak elmesélni, hogy lám, ilyen voltam én, és milyen jó volt.
ránézek anyára, és olyan modellt látok benne, aki soha nem akarok lenni, aztán olyan akarok lenni mint ő, eltervezem a magam életét, és hamar rájövök, hiányzik belőle az önzőség. nem sokra megyek nélküle. a legeslegmélyebb bugyrokban már távol vannak azok, akik most még csak készülnek elmenni, pedig jót (jó embereket) találni olyan nehéz. egy könyv, egy zene, egy akarmi után, végülis mindig magunkra maradunk.
Rád néznék, ha tudnám, hogy szólsz valamit. mesélhetnél nekem az emberekről. nincs mit mondanod?
2008.05.13. 23:11
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.