hagyom, hogy vigye el a szél, fújja el messzire tőlem és ezentúl egy hegedűhúron járja a világot. órák alatt vált súlytalanná. a redőnyredők között a nap a szemembe lopódzik és int: ami nem kezdődött el soha, annak nem is lehet soha vége.
tiszta és illatos az ágyneműm, könnyedén lépkedek a forró betonon, bukfencezek a vizben, megsimogatom a fákat és tücsköt dédelgetek a tenyeremben.
