ott, akkor megfogalmazódik minden tisztán, a gondolatok formát öntenek, kijönnek a fejből és kifolynak az orromon, a számon, a fülemen, a szememen keresztül, szétfolynak az ujjak között, meggyúrtan foszlanak ki belőlem és le rólam, súlytalan vagyok és bennem minden, a nyitott ablakon besurrant szöszök és pihék után úszom fürgén. rám mosolyognak, én visszamosolygok, a barátságok igy kezdődnek, ugye. amikor hazaérek nem tudom megfogalmazni ezt az egészet, hogy mennyire jó, mennyire más, mennyire tökéletes, mennyire elégedett vagyok ott, akkor, hogy a viz nemcsak viz, hanem valami más is, hatalom, beengedem mindenhova, együttműködő barát, állandóan csak beszél és válaszol, amikor van, átmos egészen a szürkeállományomig, hiánya nehéz ólom, megfog, elvisz, visszatart, semmi nem tud úgy simogatni, de nyomás alatt tartani sem, szélsőséges, akárcsak én.
muszáj állandóan függenem valamitől? több, mint muszáj!
muszáj állandóan függenem valamitől? több, mint muszáj!
