langymeleg egyszerűség. van és nincs. minden van, semmi sincs. monotónia, vágy a csend tompaságára, titokban pedig egy mesterségesen eltompitott elme után. a kifeszitett ösztönök egyszercsak hirtelen összezsugorodnak, annyira, hogy a létezés is megkérdőjelezendő már. menny és pokol egyszerre nyit ajtót, a test nyúló kérdőjelként kapaszkodik és egyensúlyozik. a szavak elrogyolódtak, csak a viz van és a kicsipett szem, amivel néha jobban lehet látni és tűrni, az inak vannak és a szöszökre, pihékre fixált szembogár. szétgurult szavak és félbeszakadt mondatok között, szeretném ha lenne egy laotungom.