elhatároztam , hogy adni fogok. adni és nem várni vissza semmit, hisz annyira üres az arca. szeme nem kérdez és nem válaszol, testében a vér is kedvetlenül kering. talán nincs is mit adnia. betöltésre váró hús és vér. saját magam próbája megint, önvédelmet levetkőzve, határozottan, összeszoritott foggal lépésenként előre menni, mert nem tudni  mit hoz a jövő. leverjük  lábunkról a port, aztán felfűzzük a pillanatokat mind és magunkra öltjük őket. hátha illik hozzánk. éljük az életünket és közben reméljünk valami jobbat és egyszerűbbet. rövid megváltozhatatlanságokat, tiszta szineket, dús csöndet, tér és időnélküli napokat.
hátha.