édes antza,
aggódom érted és aggódom magamért.
~ölellek~
2008.05.24. 23:35
vizszintes
ott, akkor megfogalmazódik minden tisztán, a gondolatok formát öntenek, kijönnek a fejből és kifolynak az orromon, a számon, a fülemen, a szememen keresztül, szétfolynak az ujjak között, meggyúrtan foszlanak ki belőlem és le rólam, súlytalan vagyok és bennem minden, a nyitott ablakon besurrant szöszök és pihék után úszom fürgén. rám mosolyognak, én visszamosolygok, a barátságok igy kezdődnek, ugye. amikor hazaérek nem tudom megfogalmazni ezt az egészet, hogy mennyire jó, mennyire más, mennyire tökéletes, mennyire elégedett vagyok ott, akkor, hogy a viz nemcsak viz, hanem valami más is, hatalom, beengedem mindenhova, együttműködő barát, állandóan csak beszél és válaszol, amikor van, átmos egészen a szürkeállományomig, hiánya nehéz ólom, megfog, elvisz, visszatart, semmi nem tud úgy simogatni, de nyomás alatt tartani sem, szélsőséges, akárcsak én.
muszáj állandóan függenem valamitől? több, mint muszáj!
muszáj állandóan függenem valamitől? több, mint muszáj!
Szólj hozzá!
2008.05.24. 09:20
kötődések
Címkék: t
valahol mélyen megvetem őt, és ugyanott mélyen őbenne, vele együtt, magamat is
Szólj hozzá!
2008.05.21. 21:09
párhuzamok
ma állandóan csak süllyedtem, és a viz sem volt még ennyire feldúlt.
és észrevettem, hogy amikor nem tudok örülni, akkor rossz vagyok.
és észrevettem, hogy amikor nem tudok örülni, akkor rossz vagyok.
Szólj hozzá!
2008.05.19. 23:30
ma este uj fejezet kezdodik: a reszleteke. nezzuk az eltuno vihar villam maradvanyait, en, a Puf kutya es a galambok a szelcsengon. mindketten ural;uk felelmunket, en is es Puf is, belefurja fejet az olembe, en meg kapaszkodom bele. a vihar mar messze van tolunk, en meg kozel vagyok hozzam, csak olykor-olykor vilagosodik meg az eg, de mar alig van hangja. a szel alig van itt, a szelcsengo epp csak cseng, mocorognak a bogarak, razzak magukat a levelek, az eresz csopog, en is veluk egyutt, belul. egy messzi villam a szememig markol. eso illat van es autok moraja, nem illik bele a kepbe, es en sem ebbe az egeszbe, hogy a teraszon ulok, gyerek bent alszik, a boromon pedig klimaxosoknak valo arckrem van.
elso telefon lakasugyben, esetlen vagyok, mint egy pelenkas gyerek, de most nem is ez a fontos, hisz ezer felol kell osszeszednem a gondolataimat, egyik sem rolam szol, de mindennek a legkozepen en vagyok.
abbahagyom. Isten igereteinek tarhaza, olvasom, olvasnam. hatha. "ha isten szol..mekkora csoda." ertem is , meg nem is. ha Isten szol, azt ertem, ha nem szol, azt nem ertem miert nem.
18 fok van, 22.41.
visszaemlekszem az adriai viharra, amit akkor kidobott a tenger, ottmaradt a parton, majd a tulajdonosa visszament erte.
es most megint esik, csopog halkan, pont ahogyan szeretem. ledobnam a kopenyem es meztelenul perdulnek egyet az esoben. nem dobom le, nem leszek meztelen,nem perdulok. mintha ugyanonnan jonne vissza a vihar, ahova elment. a szollo csapja olyan mint egy szitakoto. mar reg gondolok arra, hogya testemre szeretnek maj egyet. neked.
most szeretem a hajam, jol lehet markolni, veszett draga ducray csak jo valamire. kar, hogy csak en veszem eszre.
folytatodom elolrol.
nincsenek tanulsagaim, nincsenek kovetkezteteseim, csak puha, halk suttogasok, itt, ott, mindehol.
most pedig osszebujunk a gyerekkel, es jo lesz.
elso telefon lakasugyben, esetlen vagyok, mint egy pelenkas gyerek, de most nem is ez a fontos, hisz ezer felol kell osszeszednem a gondolataimat, egyik sem rolam szol, de mindennek a legkozepen en vagyok.
abbahagyom. Isten igereteinek tarhaza, olvasom, olvasnam. hatha. "ha isten szol..mekkora csoda." ertem is , meg nem is. ha Isten szol, azt ertem, ha nem szol, azt nem ertem miert nem.
18 fok van, 22.41.
visszaemlekszem az adriai viharra, amit akkor kidobott a tenger, ottmaradt a parton, majd a tulajdonosa visszament erte.
es most megint esik, csopog halkan, pont ahogyan szeretem. ledobnam a kopenyem es meztelenul perdulnek egyet az esoben. nem dobom le, nem leszek meztelen,nem perdulok. mintha ugyanonnan jonne vissza a vihar, ahova elment. a szollo csapja olyan mint egy szitakoto. mar reg gondolok arra, hogya testemre szeretnek maj egyet. neked.
most szeretem a hajam, jol lehet markolni, veszett draga ducray csak jo valamire. kar, hogy csak en veszem eszre.
folytatodom elolrol.
nincsenek tanulsagaim, nincsenek kovetkezteteseim, csak puha, halk suttogasok, itt, ott, mindehol.
most pedig osszebujunk a gyerekkel, es jo lesz.
Szólj hozzá!
2008.05.18. 21:00
Címkék: levelek
edes antza,
bajban vagyok, de inkabb rolad es neked akarok most. hat eljott ez az ido is, amikor irok neked, amikor a fejemben talakozunk. maris hianyzol, pedig holnap ejjel mar itthon leszel. en viszont erzem, hogy megint el fogod hagyni a varost. es nem itt lesz a lakhelyed. a magany jobban megijeszt mint valaha, tervezem a jovomet nelkuled. szep idoket eltunk egyutt. tul szep volt minden. kikerekedni nem fog. nem baj. mindig utolag jovunk ra ki mit es mennyit jelentett az eletunkben, ugye? egy dolgot kell nagyon megtanulni: nem megbanni semmit. nem banni az idot, nem banni az erzeseket, nem banni a hianyt, nem banni a szeretetet. most jovok ra, hogy felelembol es onzosegbol milyen alnokul probaltalak lebeszelni. neked kinyilt a kegyelem ajtaja, hiaba is kerdojeleztem meg, igenis letezik. ugy es olyan jol fogsz ott lenni, mint en a uszodaban. mert lebegni kell es merulni kell es a tudot tulfesziteni es hagyni hogy a dolgok kitoltsenek es tocsogni a joban. szamolom a jokat veled, aldas voltal nekem. az isten josaga, mellettem.
hianyzol.
~shalom~
bajban vagyok, de inkabb rolad es neked akarok most. hat eljott ez az ido is, amikor irok neked, amikor a fejemben talakozunk. maris hianyzol, pedig holnap ejjel mar itthon leszel. en viszont erzem, hogy megint el fogod hagyni a varost. es nem itt lesz a lakhelyed. a magany jobban megijeszt mint valaha, tervezem a jovomet nelkuled. szep idoket eltunk egyutt. tul szep volt minden. kikerekedni nem fog. nem baj. mindig utolag jovunk ra ki mit es mennyit jelentett az eletunkben, ugye? egy dolgot kell nagyon megtanulni: nem megbanni semmit. nem banni az idot, nem banni az erzeseket, nem banni a hianyt, nem banni a szeretetet. most jovok ra, hogy felelembol es onzosegbol milyen alnokul probaltalak lebeszelni. neked kinyilt a kegyelem ajtaja, hiaba is kerdojeleztem meg, igenis letezik. ugy es olyan jol fogsz ott lenni, mint en a uszodaban. mert lebegni kell es merulni kell es a tudot tulfesziteni es hagyni hogy a dolgok kitoltsenek es tocsogni a joban. szamolom a jokat veled, aldas voltal nekem. az isten josaga, mellettem.
hianyzol.
~shalom~
Szólj hozzá!
2008.05.17. 17:03
Címkék: t
elhatároztam , hogy adni fogok. adni és nem várni vissza semmit, hisz annyira üres az arca. szeme nem kérdez és nem válaszol, testében a vér is kedvetlenül kering. talán nincs is mit adnia. betöltésre váró hús és vér. saját magam próbája megint, önvédelmet levetkőzve, határozottan, összeszoritott foggal lépésenként előre menni, mert nem tudni mit hoz a jövő. leverjük lábunkról a port, aztán felfűzzük a pillanatokat mind és magunkra öltjük őket. hátha illik hozzánk. éljük az életünket és közben reméljünk valami jobbat és egyszerűbbet. rövid megváltozhatatlanságokat, tiszta szineket, dús csöndet, tér és időnélküli napokat.
hátha.
hátha.
2 komment
2008.05.17. 08:57
lábirat
Tisztelt felsőbbrendű főmuftik, állampolgárok és egyebek!
magukhoz szólok, akik ott fenn,az odafennvalókkal foglalkoznak, vagy magukhoz, akik az odalennvalókkal. vádat akarok emelni, perelni akarok, igazságot akarok. mindegy nekem, csak valaki hallja már meg amit kérdezek és válaszoljon nekem. hát megint ki lett velem cseszve? és megint olyan jó, igazi vérprofin? hát mi vagyok én? istenek és poklok bábúja, szinpadi diszmadár, kisérleti nyúl akit belevarázsolnak egy kalapba, olyan, aki létezik is meg nem is?
hát ti istenek, tudjátok meg, hogy sorra cseszitek el a dolgotokat. kurvára elcseszitek!!
legalább szólnátok valamit, csak néha-néha, csak egy szót, csak böknétek a fejetekkel, hogy legalább figyeltek, vagymi. kirakati diszpéldányok! a freskókon legszivesebben bajuszt és kukit rajzolnék nektek, oszt nézhetnétek! hát a mai világban már senki nem csinálja a dolgát? sem ember, sem isten? nem akartok már jót adni? egy kicsike kis nudli áldást legalább, hadd ne mondjam ajándékot.végignézitek, ahogy orrvérzésig kikinlódok magamból valamit, hogy érdemessé váljak, aztán fityiszt mutattok, mi? hát miféle népség, miféle istenek? adok én nektek fityiszt! adok én nektek oltárt, adok én nektek áldozatot! hallottatok már arról, hogy adok-kapok? he? pld. odaadom a lelkem, adsz cserébe boldogságot. vagy: odaadom az erőmet,adsz cserébe földi paradicsomot.de, például, azért is adhanátok, mert nektek baromi sok van és úgysem tudtok vele mit kezdeni. de mégsem adjátok. önző dögök! csak lebegtetitek az orrom előtt, aztán ha uncsi a játékotok, a nyakam köré tekeritek és úgy jojóztok velem. mi a francért nem végzitek a dolgotokat? titeket miért nem büntet senki?
ehh, nektek ember hiába beszél. jöttök ti még az én templomomba.
magukhoz szólok, akik ott fenn,az odafennvalókkal foglalkoznak, vagy magukhoz, akik az odalennvalókkal. vádat akarok emelni, perelni akarok, igazságot akarok. mindegy nekem, csak valaki hallja már meg amit kérdezek és válaszoljon nekem. hát megint ki lett velem cseszve? és megint olyan jó, igazi vérprofin? hát mi vagyok én? istenek és poklok bábúja, szinpadi diszmadár, kisérleti nyúl akit belevarázsolnak egy kalapba, olyan, aki létezik is meg nem is?
hát ti istenek, tudjátok meg, hogy sorra cseszitek el a dolgotokat. kurvára elcseszitek!!
legalább szólnátok valamit, csak néha-néha, csak egy szót, csak böknétek a fejetekkel, hogy legalább figyeltek, vagymi. kirakati diszpéldányok! a freskókon legszivesebben bajuszt és kukit rajzolnék nektek, oszt nézhetnétek! hát a mai világban már senki nem csinálja a dolgát? sem ember, sem isten? nem akartok már jót adni? egy kicsike kis nudli áldást legalább, hadd ne mondjam ajándékot.végignézitek, ahogy orrvérzésig kikinlódok magamból valamit, hogy érdemessé váljak, aztán fityiszt mutattok, mi? hát miféle népség, miféle istenek? adok én nektek fityiszt! adok én nektek oltárt, adok én nektek áldozatot! hallottatok már arról, hogy adok-kapok? he? pld. odaadom a lelkem, adsz cserébe boldogságot. vagy: odaadom az erőmet,adsz cserébe földi paradicsomot.de, például, azért is adhanátok, mert nektek baromi sok van és úgysem tudtok vele mit kezdeni. de mégsem adjátok. önző dögök! csak lebegtetitek az orrom előtt, aztán ha uncsi a játékotok, a nyakam köré tekeritek és úgy jojóztok velem. mi a francért nem végzitek a dolgotokat? titeket miért nem büntet senki?
ehh, nektek ember hiába beszél. jöttök ti még az én templomomba.